Fizika óra van,én mellette ülök. Nézem a fénylő bársonyos haját,a gyönyörű szemét ,a szép kezét. Ő ránéz és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, ő csak úgymond a "legjobb barátom".Vége az órának, vége a napnak , ő átjön hozzám, elkéri a matek füzetem. Én odaadom neki, ő rámosolyog és az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja: köszi ! Én el akarom mondani, hogy szeretem én el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk ,de Ő nem úgy néz rám és én ezt tudom.. Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök. Szomorú, mert szakított a barátnőjével, én megvigasztalom ő átölel, érzem ,hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rámosolyog és az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja: köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem én el akarom mondani ,hogy akarom Őt. De Ő nem így néz rám és én ezt tudom. Telnek a napok, az évek látom az érettségin, látom, mikor átveszi a bizonyítványát. Ő rámosolyog, el akarom mondani ,hogy szeretem,hogy akarom őt ,el akarom mondani,hogy ne csak barátok legyünk,de ő nem így néz rám tudom. Együtt megyünk főiskolára, de telnek az évek és már a diplomaosztón találom magam.Ő még helyesebb ,igazi férfi lett. Az utolsó nap ő rámosolyog az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani,hogy szeretem és akarom őt, és hogy ne csak barátok legyünk,de ő nem így néz rám és én ezt tudom. Eltelik rengetek idő én minden nap beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt...Ott állok a koporsójánál ,láttam a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám és már nem is kapok tőle puszit....El akarom mondani neki,hogy szeretem el karom mondani neki ,hogy akarom őt ,de ő ezt már nem tudhatja. Később felmegyek a szobájába meglátom a naplóját és ezeket olvasom benne:Ő rámosolyog az arcára adok egy puszit. El akarom mondani,hogy szeretem ,hogy akarom őt és ,hogy nem akarom,hogy csak barátok legyünk,de ő nem úgy néz rám és én ezt tudom... |